„Vajon az embernek, ha nem tudja, hogy kicsoda,
nem kötelessége önmagát megkeresnie?”
– Hamvas Béla

  A művészet számomra nem csupán kifejezési forma, hanem egy belső utazás is, amelyben a színek, formák, textúrák érzések kivetüléseivé válnak.

Művészeti tanulmányaim során a grafika és a festészet eszközeivel fedeztem fel, milyen mélyen képesek a klasszikus és modern technikák megszólaltatni az emberi lélek rétegeit. Az alkotás számomra a belső világ megértésének és megmutatásának útja – egy finom, érzékeny párbeszéd színek, formák és érzelmek között. Az esztétikában folytatott kutatásaimban a művészet és a társadalmi normák érintkezés határai foglalkoztattak: különösen az, hogyan születik meg az egyéni látásmód, és miként válik értékké a konvencióktól való eltérés. Ezt a gondolatvilágot jártam körül – „Kötéltánc – avagy az esztétikum a deviancia tükrében” – című munkámban is, amelyben a művészet szabadsága és a társadalmi elvárások közötti kényes egyensúlyt vizsgáltam.

A festmény létrejötte nem előre megtervezett, hanem egy indíttatás, egy rezdülés pillanatában születik. A színek és formák ösztönösen követik egymást, ahogy a belső világom kivetül a vászonra. Nem keresek végső formát, csak pillanatokat, amelyekben az igazság megvillan.

Ne nézd, mit ábrázol. Figyeld, hol érint!

Fontos számomra, hogy a műveim ne csak egy adott üzenetet közvetítsenek, hanem lehetőséget adjanak a személyes értelmezésre is, mely egyszerre ösztönöz gondolkodásra és érzékelésre, nemcsak önmagammal, hanem a nézővel is. Inspirációimat gyakran az emberi érzelmek, az identitás és a belső világ vizsgálata adja, de a természet és az urbánus környezet hatásai is visszaköszönnek műveimben.

Kiállításokon, művészeti projektekben való részvétellel célom, hogy a vizuális művészet eszközeivel új perspektívákat nyissak, érzéseket közvetítsek és inspirációt adjak.

Minden alkotásom egy lépés ezen az úton…